Panteleimon argyrokasztroi püspök (1890. július 9. - 1969. május 24.), más néven Christos Kotokos, egyházi személyiség, teológus, tudós, az észak-epiruszi hellenizmus egyik vezető alakja a háború utáni időszakban.
Életrajz
Tanulmányok és a karrier kezdete
Született Korytovóban, és szülőföldjén járt iskolába. Állítólag tizenévesen részt vett a macedóniai harcokban. 1906-ban rokona, Stefanos mithymniai metropolita kérésére a halki teológiai iskolába ment tanulni, ahol 1913-ban szerzett diplomát. Később visszatért szülőföldjére, és a korityovói Bagios Gimnázium tanáraként vallást és történelmet tanított. Ebben a pozícióban maradt 1920-ig, amikor az albán hatóságok betiltották a gimnáziumot. Panteleimon azonban Korytovóban maradt, ahol kulturális, politikai, vallási és oktatási tevékenységet fejtett ki, és prédikátorként szolgált a város templomában. Közben 1915-ben belépett a görög hadseregbe, mint prédikátor a Koricza városát megszálló 46. ezredbe.
1923-ban és 1929-ben üldözték, mert nem volt hajlandó elismerni az albán ortodox egyház autokefáliáját, mert az helytelen módon történt, milyen módon Autokefálissá vált. 1931 és 1937 között jogot és politikatudományt tanult az athéni egyetemen.
A görög mellett folyékonyan beszélt angolul, németül, oroszul, olaszul, törökül, franciául és albánul.
Argyrokastro püspöke
1937-ben az Albán Ortodox Autokefál Egyház és az Ökumenikus Patriarchátus közötti megállapodás értelmében Kotokost, aki ekkor már teológus volt, először pappá, majd Argyrokastro metropolitájává szentelték, és ezt a tisztséget egészen addig töltötte be, amíg a görög-olasz háború és Görögország német megszállása (1941. április) után a görög csapatok ki nem vonultak a térségből, és amikor a görög csapatokkal együtt kénytelen volt elhagyni Argyrokastrót.
Hivatali ideje alatt arról volt ismert, hogy 1939 augusztusában fellépett az Unió Albániába való beszivárgása ellen, igyekezett emelni a görög kisebbség morálját, és igyekezett megakadályozni az ortodoxok és muzulmánok közötti vegyes házasságokat. Ugyanakkor igyekezett megőrizni egyházmegyéje jelentős egyházi és szerzetesi vagyonát, megújította a használt egyházi könyveket, új egyházi könyveket állított fel, új templomokkülönböző egyházi írók különböző műveit fordította le albán nyelvre, különböző kéziratokat és ereklyéket gyűjtött össze egy egyházi múzeum létrehozása céljából, és létrehozott női ortodox egyesület.
A görög kisebbség érdekében kifejtett tevékenysége miatt Panteleimont már korábban is a görög propaganda emberének minősítették, ezért az albán hatóságok megfigyelés alá helyezték.
Görögországban
A megszállás alatt részt vett a Nemzeti Ellenállási Mozgalom kémszervezeteiben. 1943-ban az "Észak-Épiruszi Harc Központi Bizottságának" elnöke lett (ezt a tisztséget haláláig töltötte be), majd 1945-ben. "Központi Bizottság a Görög Jogokért". 1945. november 18-án az észak-epiruszi kérdéssel összefüggésben 100-150 000 ember részvételével tömegdemonstrációt szervezett Athénban, 1946. június 21-én pedig részt vett egy hasonló tüntetésen Szalonikiben. Az észak-epiruszi kérdésben tanúsított magatartása miatt az Albán Ortodox Egyház hierarchiájának kormány által ellenőrzött zsinata 1945 júliusában árulással vádolta meg Panteleimónt, és egyúttal eltávolította őt az argyrokasztroi püspöki tisztségéből. Ráadásul az albán hatóságok börtönbüntetést szabtak ki a testvérére is.
1946-ban Panteleimon részt vett a párizsi Nemzetközi Békekonferencián, 1947-ben pedig az ENSZ Közgyűlésén a görög delegáció segédtagjaként. Ugyanebben az időszakban az észak-epiruszi kérdés mellett a ciprusi kérdéssel is foglalkozott. 1954-től haláláig a Halicsi Teológiai Társaság elnökségének elnöke volt. Tagja volt a Parnasszus Irodalmi Társaságnak, a Görög Régészeti Társaságnak és a Görög Írók Szövetségének is.
Különböző vallási és történelmi témájú tanulmányait folyóiratokban és újságokban publikálta. Szolgálataiért a Főnix-renddel tüntették ki.
Halál
Panteleimon 1969. május 24-én halt meg Athénban. Temetésére két nappal később került sor számos személy és méltóság jelenlétében, köztük az oktatási és vallásügyi miniszter, Theophilaktosz Papakonsztantinosz, a fegyveres erők képviselői, Ieronymosz I. athéni érsek stb. jelenlétében. A tiszteletadást valójában egy katonai különítmény és egy katonai zenekar végezte.
Adományok és juttatások
Panteleimon 1968. február 27-én magánvégrendeletében személyes könyvtárát a Kontinentális Tanulmányok Társaságára hagyta. Így az EHM jótevőjeként és jótevőjeként ismerték el. Panteleimon vallási, nemzeti és szellemi tevékenységének tiszteletére az EHM mellszobrot állított neki egy Ioannina-i parkban.