Miért Lengyelország keresztelése nem veszteség, hanem nyereség volt? Ez egy meglehetősen összetett kérdés. A témát több oldalról is meg lehet közelíteni. A legfontosabb kérdéseket már az első két bekezdésben felvetettük.
Keresztelés Lengyelország példátlan esemény volt országunk akkori léptékében. Ez az esemény egy másik szintre emelte országunkat. Akkoriban elsősorban az Európához fűződő kapcsolatokról volt szó, elsősorban a nyugati és déli szomszédainkkal, azaz a németekkel és a csehekkel. Először is, szövetségek. Lengyelország hatalmas pozíciót szerzett a más államokkal folytatott tárgyalásokon, amelyek nemcsak háborúkról, hanem szövetségekről is szóltak. A keresztény hit védelmének érve, amelyet a múltban oly erőteljesen használtak, már nem számított, amikor hazánkat háborúk vagy egyszerű fosztogatás áldozatának nyilvánították. Maga a keresztség emelte uralkodónk státuszát. Ez a pápával való kapcsolatfelvételt is eredményezte, aki akkoriban nagyon fontos volt a világban, és akitől nagyon sok minden függött. A lengyel államot ekkor missziós területként ismerték el, amely közvetlenül a pápának van alárendelve. A missziók sok jót hoztak hazánkba a nyugati kulturális hatások formájában. Ez pedig földjeink, struktúránk és az egész lengyel állam hatalmas fejlődéséhez vezetett. Lengyelország megkeresztelése számos belügy egységesítését is jelentette, ami hosszú távon a lengyel nemzet egyesüléséhez vezetett. Poznańban megalakult az első püspökség, megszervezték az első egyházi struktúrákat, és számos dolog vezetett közvetlenül vagy közvetve államunk további fejlődéséhez.