A hívek tipikus tanítása, a szertartások elvégzése és a keresztények (és nem keresztények) közötti párbeszéd terének megteremtése mellett, Templom A katolikus egyház számos hitbeli törvényt tart fenn. Magával a tudománnyal kapcsolatos teológiai kérdések az évek során szerves részét képezték a Vatikán tevékenységének. A pápai tévedhetetlenség itt az évek során elért gyakorlati eredmények eredményeként alakult ki, és tart mind a mai napig.

A tévedhetetlen pápa

Ezt a dogmát az 1870-es első vatikáni zsinaton vezették be, de csak 1881-ben fogadták el véglegesen. Miért a tizenegy év különbség? Mint sejteni lehetett, nem minden, az egyház legmagasabb pozícióiban lévő papság akart azonnal belenyugodni egy olyan egyértelmű dokumentumba, mint a pápai tévedhetetlenség dogmája.

E viták első hatásai 1871-ben mutatkoztak meg, amikor Johann Döllinger müncheni teológust, aki az egyház akkori ultramontán eszméivel szemben a püspöki szinódusi eszméket hirdette, kiátkozták. Nemcsak a pápai tévedhetetlenséget, hanem Mária akkoriban megállapított szeplőtelenségét is elutasította. Az eredmény egy új tanítás - az ókatolicizmus - megteremtése volt.

A címdogma körüli problémák visszhangja még ma is hallható, és az utolsó, nagy visszhangot kiváltó ügyek közül az ezzel kapcsolatos hely Hans Küng lelkész személyében, aki a tévedhetetlenségről szóló vitát megnyitotta. János Pál pápa maga távolította el őt a teológiai tanszékről.

Ha a pápa tanítása tévedhetetlen?

Érdemes pontosítani, hogy a pápai tévedhetetlenség dogmája nem vonatkozik a pápa minden cselekedetére és nézetére, hanem csak az egyházzal kapcsolatos ügyek egy meglehetősen szűk körére vonatkozik. Pontosabban még mindig inkább a hitről és az erkölcsről szól, de már nem a mindennapi dolgokról.

Bár ez a dogma állandó, nem túl gyakran ölt élő formát. Érdekes módon a teológiai leltárak és dokumentációk között nagyon nehéz konkrét tanulmányokat találni a témáról. Mi tehát a legfontosabb és legjelentősebb pápai kijelentések közül az utolsó, amely a tévedhetetlenség jelét viseli? Ezeket a szavakat tartalmazza az egyik enciklika, amelyben a lengyel pápa szigorúan és egyértelműen elítélte az abortuszt és minden ezzel kapcsolatos lépést. Az egyházi körök még mindig ezekre az 1995-ös szavakra hivatkoznak, a pápa tévedhetetlenségére hivatkozva. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a politikai hátteret sem, különösen a pápai fellépés akkori (19. századi) keretein belül. A Második Birodalom hatóságai például a Vatikán abszolút hatalmi befolyásától tartottak, amely számos egyházi struktúrán keresztül elérhette Németországot. Mint az idő megmutatta, a pápai tévedhetetlenség dogmája nem járt olyan messzemenő következményekkel, és a mai napig nincs olyan kiterjedt kapcsolata a politikával, mint amitől egyes papok és hatalmon lévők féltek.