III. Bazil (született Bazil Georgiades, 1846 - 1929. szeptember 29.) 1925 és 1929 között Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt. Bölcs prelátusként jellemezték, "szigorú életvitelű, jótékonykodó, emberbarát és ékesszóló író".

Életrajzi adatok
Született 1846-ban Chrysoupoliban (Skoutari), Halkidónában. Szülei George, egy lelkész, és Catherine voltak. Az athéni egyetemen teológiát és irodalmat tanult, 1871-ben szerzett diplomát. A következő évben a halki teológiai iskola professzorává nevezték ki, ahol nyolc éven át héber nyelvet, hermeneutikát, Ó- és Újszövetséget és földrajzot tanított. Ezzel párhuzamosan történelmi kézirat-kutatással is foglalkozott, és publikált is a témában. Még professzorként 1880-ban az iskola elküldte további tanulmányokra Európába. Dolgozott a római, berlini, lipcsei, londoni és bécsi könyvtárakban. 1884-ben a müncheni egyetemen filozófiából doktorált.

1884-ben visszatért Konstantinápolyba, és kinevezték a pátriárkai szeminárium igazgatójává. Ugyanezen év decemberében Joachim pátriárka diakónussá és véndé szentelte és archimandritává nevezte ki.

1889. augusztus 8-án megválasztották Anchialos metropolitájává, és szeptember 24-én pappá szentelték. Metropolitaként buzgón részt vett az oktatás támogatásában. Az ő idejében Anchialos megszerezte a csodálatos görög Parthenagoga épületét, amelyet Fotini Karyandi nagy hagyatékából emeltek, míg a csodálatos templom A Panagia elkészült. II. Bazil személyes munkájával is élen járt ebben a munkában, de nem tudta megőrizni nyájának egységét, amelynek konzervatívabb része a pátriárkához intézett beadványokkal és a sajtóban megjelent publikációkkal fordult ellene. Egy ideig zsinati képviselőként Konstantinápolyban maradt, ahol a pátriárkával szemben álló frakció pártjára állt. 1904-ben elküldött az athéni Nemzeti Könyvtárnak egy 1450-ben keltezett egyházzenei kéziratot, amely Konstantinosz Palaiologosz polikronizmusait tartalmazza. 1906 júliusában Vasziliosz szemtanúja volt egy tűzvésznek, amely elpusztította Ancsialoszt, és az úgynevezett exarchisták felgyújtották a lakását is, elpusztítva nagy könyvtárát. A bolgárok letartóztatták, és októberig Silymnában (Sumla) raboskodott. Szabadulása után kénytelen volt Konstantinápolyba menekülni. Ezután Ciprusra küldték, hogy segítsen megoldani az ottani régóta fennálló "érseki problémát". 1909. február 7-én Pelagónia metropolitájává választották, 1910. május 13-án pedig áthelyezték a nicosiai metropóliába.

Patriarchátus
A népességcseréig Níceában maradt, amelynek során az akkori pátriárkát, VI. Konstantin pátriárkát is cserének ismerték el. A pátriárka lemondását követően az enciklika zsinata 1925. július 13-án, 79 éves korában Bazilikát választotta utódjává.

Pátriárkasága alatt Görögország és Törökország között lakosságcserét írtak alá, amelyből kizárták a zsinatot, a pátriárka püspökeit és a pátriárkát. 1925-ben a pátriárkai méltóságot a Román Autonóm Egyház kapta meg, de a török kormány megtiltotta az 1925 decemberére tervezett pánortodox zsinat összehívását a naptár és más kérdések miatt. Megkezdődtek a tárgyalások az olasz kormánnyal az olaszok által megszállt Dodekanészosz egyházi joghatóságának kérdéséről is, és az Athos-hegyi Charta felülvizsgálatára is sor került. 1928. szeptember 4-én a pátriárkai és zsinati törvény értelmében a görög egyház kapott megbízást az ökumenikus trón tartományainak igazgatására, amelyek immár görög területen voltak (az úgynevezett új területek), és amely részletezte azt a tíz feltételt, amelyek mellett az engedményt megadták. Szintén 1928-ban készült el a Szent Myra, és ratifikálták az Amerikai Egyház Alapokmányát. Végül az ő idejében indult útjára a patriarchátus folyóirata, az Orthodoxia.

III. Bazil 1929. szeptember 29-én, 83 éves korában halt meg, és október 2-án temették el a pátriárkai templomban.

A görög nagypáholy hivatalos honlapja szerint egy szabadkőműves páholy tagja volt. A pátriárkátusról úgy vélik, hogy normalizálta és kiegyensúlyozta a pátriárkátus és az újonnan létrehozott török állam közötti kapcsolatokat, miután a korábbi években nehézségekbe ütközött a kettő közötti viszony.