Aquinói Szent Tamás 1225 és 1274 között élt, és korának egyik legnagyobb filozófusaként tartják számon. A domonkos rendhez tartozott. Teológiai művei és a világ természetéről szóló elmélkedései igen nagy hatással voltak a kereszténységre. Szent Tamás a katolikus egyház egyik doktora. János XXII. pápa 1323-ban szentté avatta. Aquinói Tamás legnépszerűbb művei közé tartozik a "Summa contra gentiles" és a "Summa theologica".

Szent Tamás elválasztotta a tudást a hittől. Úgy vélte, hogy az ember nem képes a hit minden igazságát az eszével megismerni. Néhányukhoz csak az érzékeinket és a fókuszunkat használva tudunk eljutni. Ugyanakkor racionális bizonyítékokat mutatott be a létezés Istenem. Ezek egyike a természetben található rend és harmónia. Aquinói Tamás azon a véleményen volt, hogy a mozgás létezése mögött valamilyen oknak kell állnia; ebben az esetben egy magasabb hatalom létezésének, Isten formájában. Azt állította, hogy minden teremtménynek van lelke, de Isten után az ember a legfontosabb lény, mert csak ő képes gondolkodni.

Szent Tamás meglátásai a világról és a hitről a legtöbb esetben továbbra is aktuálisak. Műveiben azonban vannak olyan tézisek és nézetek, amelyeknek hirdetése ma sokak számára nagyon különcnek és bántónak tűnik. Az egyik ilyen téma Szent Tamás nőkhöz való viszonya. Többek között ilyen idézetek szerzője:

A férfi embrió 40 nap után válik emberré, a női embrió 80 nap után. A lányok sérült spermiumokból vagy nedves szelek hatására alakulnak ki.

A nő értéke a reprodukciós képességében és a háztartási munkára való alkalmasságában rejlik.

A nők a természet hibája... a nedvességtöbbletükkel, a testi-lelki fogyatékosságot jelző testhőmérsékletükkel... egyfajta megnyomorított, elvétett, elbukott ember.

Tagadhatatlan, hogy ezek nagyon ellentmondásos tézisek, amelyek sok nőnek okozhatnak szorongást. Szent Tamás a nőt a gyengébb lény szerepébe helyezi, aki nem hajlamos az önálló létezésre. Szüksége van egy férfira, aki gondoskodik róla. A nők arra hivatottak, hogy szaporodjanak és gondoskodjanak az otthonról. Egyes teológusok szerint azzal, hogy Szent Tamás így ír a nőkről, aláássa Isten tökéletességét és tévedhetetlenségét, aki az embert a saját képmására teremtette.