A lelkiismeret és az ima számvetése

A lelkiismereti számonkérés az egyén múltbeli gondolatainak, szavainak, tetteinek és mulasztásainak áttekintése annak megállapítása érdekében, hogy azok megfelelnek-e az erkölcsi törvénynek vagy eltérnek attól. A keresztények körében ez általában magánjellegű kritika; a világi értelmiségiek néha önkritikát tesznek közzé nyilvános használatra. A katolikus egyházban a bűnbánó, aki a bűnbánat szentségét szeretné megkapni, lelkiismeretvizsgálatot végez a Tízparancsolat, vagyis a boldogságok, erények és vétkek alapján. Hasonló tanítást tanítanak a lutheránus egyházakban, ahol a bűnbánat szentségét megkapni kívánó bűnbánóktól azt kérik, hogy a Tízparancsolatot vegyék alapul. Ez a folyamat nagyon hasonló a Muhasaba, vagyis az önreflexió iszlám gyakorlatához.

Lelkiismereti számvetés a gyónás előtt

"E gyakorlat tökéletessége és gyümölcsözősége a keresztény erény szempontjából" - hirdette X. Pius pápa - "a lelki élet nagy mestereinek tanítása világosan megalapozza". Lelkigyakorlataiban annak különböző formáit mutatja be részletes és általános vizsgálatban (24-43). Az általános vizsgálatról így ír: "Az első pont az, hogy hálát adjunk Istennek, a mi Urunknak a kapott kegyelmekért" (43). Ez a pont a modern időkben az ignáci lelkiség igen fejlett részévé vált, és sok más pozitív gyakorlathoz vezetett, amelyeket általában a tudatosság vizsgálatának neveznek. A kétnapos "vizsgákon" a módok felülvizsgálhatók, milyen módon Isten jelen volt egy személyen keresztül másoknak, és másokon keresztül önmagának, és hogyan reagált erre, és hálával, hálásan, Isten jelenlétének tudatában haladjon tovább az életében.

Általánosságban megkülönböztetünk egy konkrét vizsgálatot, amelynek célja egy bizonyos vonás vagy hiba megváltoztatása a saját viselkedésben, a tudatvizsgálatot, amely árnyaltabb reflexió, és az általános lelkiismeretvizsgálatot, amelyet a bűnbánat szentsége előtt használnak". Ez a utolsó A módszert lelkiismeretvizsgálatnak nevezik, mert ez a saját magatartás erkölcsi szempontú áttekintése, a saját felelősségre való reflektálás, a saját bűnök és gyengeségek szemügyre vétele a bűnbánatra való felkészülés jegyében, szemben a lelkiismeretvizsgálattal, amely nem az erkölcsre összpontosít, még akkor sem, ha a napi áttekintés során bűnök merülnek fel.

Imádság és lelkiismeretvizsgálat

A lelkiismeretvizsgálatot Szent Pál apostol parancsolta, hogy a hívek minden alkalommal végezzék el, amikor szentáldozásban részesülnek: "De vizsgálja meg magát az ember, és így egye meg, hogy kenyér és iszik ebből a pohárból. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, az kárhozatot eszik és iszik magának...". Mert ha mi magunkat akarjuk megítélni, nem kell, hogy megítéljenek minket." (1 Korinthus 11:28-31, KJV). És mivel az első keresztények nagyon gyakran részesültek a szentáldozásban, a lelkiismeretvizsgálat lelki életük megszokott gyakorlatává vált. Sok esetben a papság korai tagjai és a szerzetesi életet élők, mint például a remete Szent Antal, aki állítólag megvizsgálta az ő lelkiismeretMíg Cézáreai Szent Bazil, Hippói Szent Ágoston, Clairvaux-i Szent Bernát és a vallási rendek alapítói általában a lelkiismeretvizsgálatot rendszeres, mindennapos gyakorlatnak tekintették híveik számára. A gyülekezetek laikus tagjait az erényességben való előrehaladás üdvös mércéjeként bátorították e gyakorlat elvégzésére. Szent Bernát tanított: "Mint a saját viselkedésed tisztaságának keresője, tedd alá életedet mindennapos vizsgálatnak. Gondolja át alaposan, hogy milyen előrelépést tett, illetve milyen teret veszített. Törekedj arra, hogy megismerd önmagad. Tegye minden hibáját a szeme elé. Nézz szembe magaddal, mintha egy másik ember lennél, és aztán sírj a hibáid miatt."

Jámbor lelkiismeretvizsgálat és felkészülés a kiengesztelődésre

A kegyes lelkiismeretvizsgálat különbözik attól, amelyet a kiengesztelődés szentségének durva előkészítéseként kell elvégezni, amelynek célja a bűnbánatot igénylő bűnök felismerése. A gyónásra való tanulmányozás során számos részletesebb módszert lehet alkalmazni, felhasználva Isten tízparancsolatát, az egyház parancsolatait, a hét főbűnt, a saját életállapot kötelességeit, a mások bűnében való részvétel kilenc módját.

Lelkiismereti számvetés és lelkigyakorlatok

Loyolai Ignác Lelkigyakorlatai öt pontot tartalmaznak. Az első pontban a követők megköszönik Istennek a kapott jótéteményeket; a másodikban a kegyelmet kérik, hogy megismerjük és kijavítsuk hibáinkat; a harmadikban végigmennek a nap óráin, és feljegyzik, milyen hibákat követtek el tettben, szóban, gondolatban vagy mulasztásban; a negyedikben Isten bocsánatát kérik; az ötödikben pedig a változásra törekszenek.